A japán nyelvben a saké eredetileg az alkoholos italok gyűjtőfogalmaként volt használatos, manapság már csak a szeisut, azaz a rizsbort értik alatta, mely édeskés ízű, és többnyire világossárga színű. Sokszor emlegetik a szóban forgó italt a japán rizspálinkaként, ez azonban tévedés, mert a saké alapjául szolgáló rizsmelaszból nem párlatot főznek, hanem hordókban erjesztik.
A saké felszolgálása nagy körültekintéssel történik, így például fontos, hogy az asztaltársaság tagjai mindig egymás poharát töltsék meg, ki-ki valaki másét, saját magunkat kiszolgálni ugyanis nagy illetlenség. A hagyomány azt is megköveteli, hogy valamit fogyasszunk hozzá, ezt azonban a japánok is nyugodt szívvel mellőzik. Étkezések előtt, valamint a téli hónapokban a rizsbort melegen szolgálják fel, ami fokozza a 16-19% között mozgó alkoholtartalom mámorító hatását, nyáron az új szokás szerint jégkockával kínálják egymásnak.
A saké felszolgálása nagy körültekintéssel történik, így például fontos, hogy az asztaltársaság tagjai mindig egymás poharát töltsék meg, ki-ki valaki másét, saját magunkat kiszolgálni ugyanis nagy illetlenség. A hagyomány azt is megköveteli, hogy valamit fogyasszunk hozzá, ezt azonban a japánok is nyugodt szívvel mellőzik. Étkezések előtt, valamint a téli hónapokban a rizsbort melegen szolgálják fel, ami fokozza a 16-19% között mozgó alkoholtartalom mámorító hatását, nyáron az új szokás szerint jégkockával kínálják egymásnak.
